Mágnesterápia

A mágneses térnek a biológiai szövetekre gyakorolt hatását használja ki.
Legkisebb hatásúak a statikus mágneses mezők, a változóak nagyobb hatásúak, a pulzáló mágneses tereknek pedig a legnagyobb a hatásfoka.
A gyakorlatban elsősorban különféle elektromágneses eszközöket használnak, amelyek főként meghatározott alakú, frekvenciájú és intenzitású pulzáló mágneses teret teremtenek. Az aplikátorok üreges szolenoid henger vagy gyűrű alakúak, lapos vagy kétrészes állványos aplikátorok (kettős réteg mágneses indukciója transzregionális alkalmazásra). A mágneses térnek az élő szövetekre gyakorolt fő hatása az értágulás (vazodilatáció), az érzéketlenség a fájdalomra (analgézia), gyulladásgátló hatás, az izomrelaxáció (myorelaxáció), görcsoldó hatás (spazmolitikus hatás), a hegedési folyamatok támogatása és az ödémaképződés elleni hatás.

Ellenjavallatok: kardiostimulátor, vérzékenység, myasthenia gravis, minden mikotikus (gombás) bőrbetegség az általánossá válás kockázata miatt, daganatos megbetegedések, juvenilis diabetes, terhesség, aktív TBC.